BIBLIOGRÁFIAI ADATOK:
Borsszem Jankó L. évfolyam (17.) 2577. szám - Május elseje
Szerkeszti: Molnár Jenő és Bér Dezső
Budapest, 1917 április 29, A Pesti Lloyd-társulat nyomdája. 16p.
Önálló lapszám, tűzve, mérete: 29,5x23 cm.
MŰLEÍRÁS:
A Borsszem Jankó humorisztikus folyóirat 1868-ban indult útjára. Célközönsége a városi, elsősorban pesti, nagypolgári réteg (ezen belül is leginkább a zsidóság). A korszak élclapjai közül a legkitartóbb és legsikeresebb (1938-ig, gyakorlatilag szünet nélkül jelenik meg). Lapszámonként 2000-es példányszámmal, amely a legsikeresebb időszakokban még tovább növekszik.
A háborús időszakra, mely egyben az alapító-szerkesztő, Ágai Adolf halálának is az ideje, a lap kezd átformálódni és a korábbi nagypolgári célközönség mellett, az "utca emberéhez" is megpróbált szólni. Vaskosabb, könnyebben értelmezhető poénok kezdtek megjelenni a lap hasábjain, illetve a politikai humor mellett könnyed, olykor pikáns írások és rajzok is megjelennek (az 1900-as években indulnak meg Budapesten a részben pikáns, illetve kifejezetten erotikus tartalmú élclapok, mint a Fidibusz, a Flirt és a Kis Élclap). A korábbi, békebeli, nagypolgári "figurák", mint Mokány Berci, Seiffensteiner Salamon, Sanyaró Vendel... eltűnnek. Nincs keresnivalójuk háború idején. Ők a béke és a dualizmus jómódú, úri alakjai. Az átrendeződő világgal végleg letűnnek. Az "utca embere" felé való nyitást jól mutatja a május 1-ei lapszám, mely a heti megjelenés miatt április 29-re esik. Ebben a számban az élcek és a képek kivétel nélkül a háborúról, illetve a "szociálizmusról" szólnak. És ami még meglepőbb, hogy a nem is olyan régen még kifejezetten a jómódúaknak szóló újság a szocialista gondolkozást nem támadja, nem pocskondiázza, nem gúnyolja, pusztán csak megjeleníti, értékítélet nélkül próbálja a humor tárgyaként felhasználni.
Az élclapoknak a háborús időszakban és különösen az 1917-18-19-es esztendőkben, különösen nehéz volt a feladatuk. Egyszerre kellett humorosnak lenniük, szórakoztatniuk, mindemellett üzenetet közvetíteniük, úgy, hogy ezt a háború tragédiájának megfelelően, de az elvárható szórakoztatás kritériumait teljesítve tegyék meg. Többszörös paradoxon.
A Borsszem Jankó hasonlóan a többi laphoz, a béke vágyat közvetíti humoros formában (bár néha ez a humor már inkább keserédes, erőltetett). A társadalom kiégettségét mutatja, hogy a korábbi ANTANT elleni maró gúny is egyre kevesebb helyet kap a lap hasábjain és sokat tompul.
Az 1917-es nehezebb háborús évektől nemcsak a papír minősége romlik, de a már említett tényezők miatt (Ágai halála, elvárások és körülmények) az újság színvonala is. Ezzel együtt ritkul a példányszám is. A május 1-ei ünnepi szám mindezek ellenére kétszínnyomással készült (tudomásom szerint az utolsó kétszínnyomásos lapszám a 20-as évekig), s a folyóirat régi dicsőségét próbálta még egyszer felidézni. Több, kevesebb sikerrel.
IDÉZETEK:
- Én nem félek á szociálistáktól. Az egyik fiámát nemzetközi szociálistának, á másikát keresztényszociálistának nevelem. Á mi családunknak minden pártbán volt eddig exponense. Minket semmiféle krizis nem ér készületlenül, mert mi elvhűek vágyunk és mákácsul rágászkodunk az igazi árrisztokrátá trádiciókhoz."
"Önálló töprengés
- Vajjon szolidáris-e a magyarországi munkapárt az oroszországi munkáspárttal?"
"Jogos fölháborodás
Andrássy. - Hallatlan, milyen követelődzők ezek a demokraták! Már az sem elegendő, hogy nagylelkűen hajlandók voltunk választójogot adni - a hősi halottaknak."
GYŰJTŐKÖRÖK:
Első világháború, Humor-Anekdota, Munkásmozgalom, Periodika
BECSÉRTÉK (közepes állapotú példány esetén):
2.000-3.000 Ft
RITKASÁGI FOK (1 gyakran felbukkanó - 10 rendkívül ritka):
9/10
HASZNOS LINKEK:
Wikipedia
Az 1869-es évfolyam PDF-ben
Árveréseken szereplő példányok
ILLUSZTRÁCIÓK:
