Hómann Bálint: Tájékozás az ugynevezett paraszt-gazdaságok rendezése körül.
A Magyar Gazdasági Egyesület által kinyomtatásra érdemesnek ítélt pályamunka. Írta ~ gazdatiszt.
Pest, 1859. Beimel J. és Kozma Vazulnál. VIII.+85p.+1+1sztl.Kiadói papírkötésben, mérete: 20,5x13,5 cm.
MŰLEÍRÁS:
Mindenek előtt azt kell, hogy leszögezzük a félreértések elkerülése végett, hogy a mű szerzőjének, Hómann Bálint, semmilyen köze nincs a közel 80 évvel későbbi Hóman Bálint történész miniszterhez.
A könyv szerzője Nagykovácsiban számtartóként dolgozott a "Teleky-Tisza féle jószágon" (birtokon). A könyv alcímében is jelzett pályázatra az övé mellett még 7 munka érkezett, melyek közül Hómann írása nyerte el a bizottság tetszését. Az előszó alapján megtudjuk, hogy mind gyakorlati, mind közérthetőségi szempontból magasan kiemelkedett a többi pályázat közül. A pályázatkiíró egyesület célja a jobbágyfelszabadítást követően magángazdává vált parasztok menedzselése volt. A műben valóban gyakorlatias szempontból olvashatunk a gazdaság felépítésétől kezdve, a pénz beosztásáig mindenről. A kiadványt egészoldalas és szövegközti alaprajzok is gazdagítják, melyek épületalaprajzokat, majorságtervezeteket, illetve vetéstáblákat mutatnak. Emellett számos táblázatot is közöl a szerző, melyekben részletes kimutatást készít a legszükségesebb kiadásokról a gazdaság egyes területein (épületek, gépek, vetőmagok...).
A mű kifejezetten a kisebb parcellákon földet művelő fiatal, vidéki lakosságnak szól. Hómann írása ráadásul nem is száraz, kifejezetten érdekfeszítő. Sűrűn használ közmondásokat, szólás-mondásokat, illetve hosszasan kifejtett képeket, szituációkat. Megpróbál ízesen írni, amit a lenti - olykor megmosolyogtató - idézetek jól mutatnak.
A könyv tipográfiája még az 1800-as évek első felének nyomdászati megoldásait mutatja. A vaskos, mélyen a papírba nyomott betűk, amelyet kézzel is ki lehet tapintani a lapokon, 10-15 év múlva szinte teljesen el fognak tűnni.
Összességében alapos igényességgel megszerkesztett kiadvány. A korban több hasonló munka is megjelent nyomtatásban, bár Hómann műve viszonylag korai közülük és meglepően közérthető (ez utóbbi különösen ritka). Közérthetősége és gyakorlatiassága miatt válik a hétköznapi gyűjtőnek is különösen értékessé. Valós bepillantást nyerhetünk a XIX. század második felének parasztgazdaságaiba és annak problémáiba, illetve a korabeli hivatalos és félhivatalos agrárnézetbe.
A könyv tipográfiája még az 1800-as évek első felének nyomdászati megoldásait mutatja. A vaskos, mélyen a papírba nyomott betűk, amelyet kézzel is ki lehet tapintani a lapokon, 10-15 év múlva szinte teljesen el fognak tűnni.
Összességében alapos igényességgel megszerkesztett kiadvány. A korban több hasonló munka is megjelent nyomtatásban, bár Hómann műve viszonylag korai közülük és meglepően közérthető (ez utóbbi különösen ritka). Közérthetősége és gyakorlatiassága miatt válik a hétköznapi gyűjtőnek is különösen értékessé. Valós bepillantást nyerhetünk a XIX. század második felének parasztgazdaságaiba és annak problémáiba, illetve a korabeli hivatalos és félhivatalos agrárnézetbe.
IDÉZETEK:
Már 150 éve is ezt mondták:
"...hogy az öregek mindenre azt mondják "nem úgy volt ez fiatal koromban" - "hajdanában jobb élet volt"" (57. old.)
A könyv rövidségének okáról így fejteget a szerző:
"...hogy a gazdálkodás nehéz terhével a sok olvasás, tanulás össze nem fér... Ott a hetedik nap, azt mondják a népbarátok, - ott a sok ünnep, a melyeken ugy is nem lévén szabad dolgozni, azokat isteni tisztelet után olvasásra lehet fordítani. De paraszt gazdatársaim erre azt felelik, hogy a vasárnapot az Isten a pihenésre rendelte; az ünnep szó pedig már magában azt fejezi ki, hogy dolgozni nem szabad; pedig gazdatársaimnak az olvasás vagy éppen a tanulás munka gyanánt esik; s vajmi kevés esély van rá, hogy a gyakorlati parasztgazda csak ezen említett két ívet is elolvassa, vagy éppen megtanulja." (5. oldal)
...egy érv, hogy mégis miért érdemes elolvasni?
"Mert híre kerekedik ám a faluban azonnal, hogy például X.Y. fia milyen okosan tudott beszélni vasárnap délután egy rögtönzött társaságban, s őtet nem csak az örege, hanem a fiatala, és különösen a nővilág is bámulni, becsülni és szeretni fogja." (7. old.)
A szerző már a második fejezetben a pénzről és a pénz helyes kezeléséről, beosztásáról értekezik, amely úgy tűnik (érthető módon), már akkor is a legnagyobb probléma volt a lakosság körében. Legelsőként az uzsorásokról, majd rátér a megszerzett vagyon kezelésére:
"Pénzt szorgalom, munka, és takarékosság által szerezhetni legbiztosabban. Azon mesebeli idők rég elmultak, midőn még a lidércz hányta be zsákszámra az ablakon az aranyokat; nincsenek már oly mesebeli országok, hol a sült libák sorra járván a vendégeket, kést villát is hordoztak magokkal..." (17. old.)
Egy kis szemelvény a "jó rétföld" megfelelő kezeléséről:
"Az olyan gazda tehát, ki a friss vakandok túrásokat a réteken tavasszal nem egyengeti el, melyek aztán fűvel benőve a rétföldet tetemesen csökkentik: az méltán megvetést érdemel" (69. old.)
GYŰJTŐKÖRÖK:
Néprajz, Agrárkultúra, Közgazdaságtan
BECSÉRTÉK (szép állapotú példány esetén):
3.000-5.000 Ft
RITKASÁGI FOK (1 gyakran felbukkanó - 10 rendkívül ritka):
5/10
HASZNOS LINKEK:
Árveréseken szerepelt példányok
FSZEK könyvtár katalógusában
A Teleki-Tisza kastély
ILLUSZTRÁCIÓK:
